"Hírbe hozzuk magunkat”

Új időszaki kiállítás az Elektrotechnikai Múzeumban

„Hírbe hozzuk magunkat” címmel február 26-tól új időszaki kiállítás látható az Elektrotechnikai Múzeumban.  A kiállítás a hírközlés technikájának fejlődését teszi átláthatóvá, felvillantva ebben a klasszikus elektromos kísérletezők és világhíres feltalálók szerepét, bemutatva rádiózásunk hőskorának hétköznapjait.

A rádió feltalálásához vezető mérföldkövek három teremben, tematikus egységekbe rendezve, csodaszép, egyedi készülékeken és különleges, működtethető modelleken keresztül vezetik a látogatót. Az első rész a távíró és távközlés kezdeteit veszi sorra, a középső terem a hangrögzítés eszközeinek fejlődését járja körbe, a harmadik terem pedig a rádiózás fejlődését mutatja be. A kiállítást egy digitális stúdió berendezése zárja, ahol a múzeum saját anyagainak feldolgozása folyik majd.

A kiállítás 2016. december 31-ig látható az Elektrotechnikai Múzeumban (1075 Budapest, Kazinczy u. 21.) A tárlat rendezői: Dr. Antal Ildikó és Szűcs László.   

Támogatók:

A kiállítás létrehozását a Nemzeti Kulturális Alap, Budapest Főváros VII. kerület Erzsébetváros Önkormányzata és az Elektrotechnikai Múlt Megőrzéséért Alapítvány támogatta.
A kiállítást szakmai anyaggal támogatta: Elektrotechnikai Múlt Megőrzéséért Alapítvány Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet, MTVA Rádió- és Televíziótörténeti Kiállítóhely, Nosztalgia Rádió Egyesület, Postamúzeum, Kovács Endre és Szűcs László
magángyűjtők.

„

„A Hobby vagy művészet?"

A Hobby vagy művészet?" című kiállítás az itt dolgozók búcsútárlata, amelyen kreatív, jó kézügyességgel és művészi hajlammal, szellemi tőkével rendelkező munkatársak alkotásait - modellek, festmények, grafikák, kézműves termékek, könyvek, fotók - vonultatja fel.

E személyes hangvételű kiállítással köszönik meg a látogatók támogató szeretetét, egyúttal tisztelegnek a közlekedési Múzeum és egykori létrehozói, újjáépítői és működtetői előtt.

Az 1899-ben alapított Közlekedési Múzeum második világháborúban súlyos károkat szenvedett egykor díszes, kupolás épületének egyszerűbb kivitelű helyreállításával a Városliget egy igen közkedvelt intézményt kapott vissza 1966. április 2.-i - 49 évvel ezelőtti - megnyitásával. E korszak 2015. április 15-én lezárul.

A Liget Budapest projekt keretében az épületet régi fényében állítják helyre, melynek átadása várhatóan 2018. március 15-én lesz.

A kiállítás április 15-ig látható.

Különleges modellek és dokumentumok voltak láthatók a

„100 éves a budapesti autóbusz közlekedés”

című kiállításon, ahol az elmúlt évszázad budapesti buszait ismerhetik meg a látogatók.

1915. március 1-én reggel 7 órakor az Andrássy út és a Váczi körút (ma Bajcsy Zsilinszky út) sarkáról egy Austro-Daimler gyártmányú emeletes akkumulátoros és egy, a kistarcsai Gép-és Vasútfelszerelési Gyárban készült egyszintes benzinmotoros busszal elindult a menetrend szerinti közlekedés. Rendszámuk XX-1 és XX-2 volt.

A kiállítás a budapesti autóbusz közlekedés 100 éves történetéből ragad ki jelentős elemeket. Bemutatja a 100 évvel ezelőtti Budapest közösségi közlekedését, azt a közeget, amiben az első menetrend szerinti autóbusz elindult az Andrássy úton. Modelleken, fényképeken lehet nyomon követni a budapesti autóbuszpark alakulását, azt, ahogy az egyre nagyobb, egyre több utast szállító járművek sorra jelentek meg a főváros útjain.

A kiállításban felállított autóbuszvezető szimulátorban elsősorban a gyermekek tapasztalhatják meg: milyen érzés buszsofőrnek lenni, míg az „utasok” kipróbálhatják az egyes korszakok autóbuszainak üléseit.

A kiállítás külön kitér a különleges buszokra, amelyek közül számos nem az Ikarus Gyárban készült, hanem az autóbuszgarázsokban, így a világ első közforgalomba állt csuklós busza is. A kiállításban látható lesz az a tangóharmonika, amelyről a kárpitosok a csuklós busz csuklórészének burkolatát mintázták.

A kiállítás szeptember 13-ig volt látható az Elektrotechnikai Múzeumban, a VII. kerület, Kazinczy u. 21 alatt.

Az „Utolsó órák” című tárlat a magyar ipari szintű óragyártás fénykorát villantja fel. A kiállításon látható az a légvédelmi lövedék 1935-ből, amelynek itthoni gyártása a magyar óragyártás alapjának tekinthető.

Magyarországon pár évtizeddel ezelőtt még nagyipari óragyártás folyt, tömegével exportáltuk az órákat. A kiállításban megismerhetjük a magyar óragyártás történetének fejezeteit a kisipartól a nagyiparig: Hoser Viktortól a szentgotthárdi Nemzeti Óragyáron keresztül a pesterzsébeti Óragyárig, de a nagyipari termelést képviselő Magyar Optikai Művek és a Danuvia gyárak órái sem maradhattak ki a kiállításból. A tárlat újdonsága, hogy beemeli a köztudatba a feledésbe merülő szentgotthárdi Nemzeti Óragyárat, valamint hogy láthatóvá válik a raktárfiókban tárolt légvédelmi lövedék, mely Junghans S30 típusú óraművel rendelkezik. A légvédelmi lövedék óraműve a magyar finommechanikai ipar szempontjából jelentős darabnak mondható, mivel a hazai óragyártás e légvédelmi lövedék óraművének önálló gyártásával indult.

A kiállítás be kívánja mutatni a különböző típusú magyar órák teljes vertikumát (ébresztőóra, iskolai- és beléptető-óra, falióra, toronyóra stb.).

Az „Utolsó órák” című órakiállítás a Közlekedési Múzeum épületének rekonstrukciója előtti utolsó kiállítása. Ezzel a tárlattal tisztelegnek minden egykori és jelenlegi, a Közlekedési Múzeumban dolgozó munkatárs előtt, ezért az egyik vitrinben a kollégák egy-egy órája látható. Ezek olyan órák, amelyhez tulajdonosaik valamilyen ok miatt személyesen kötődnek, fontos emlékük fűződik hozzá – akár még egy bizonyos időpontot is jeleznek vele. Ebben a vitrinben látható órák eltérő fajtájúak és méretűek, más márkájúak és más-más korúak: különfélék – ahogy mi mindannyian is eltérő tulajdonságokkal rendelkezünk - így láthatóak óráink kiállítva, a jelenlegi épület utolsó kiállításának beszédes részeként.

A kiállítás létrehozásában a múzeum segítségére volt Máthé István magángyűjtő, aki a múzeum rendelkezésére bocsájtotta jelentős, MOM és Danuvia-gyártású óragyűjteményének egy-egy darabját.

A tárlathoz egy tablókiállítás is csatlakozik, amely az időmérő szerkezetek történetét mutatja be a kezdetleges, külső energiától függő napóráktól, a torony- és ingaórákon keresztül egészen a kvarckristállyal működő modern órákig. A tablókiállításon jól nyomon követhető az az út, amelyet az emberiség több ezer év alatt járt be, míg eljutott a napóráktól a mai modern időmérő szerkezetekig.   A tablókon a bemutatott óratípusokon kívül megemlékeznek a jelentősebb órásmesterekről is, akik elmés újításaikkal járultak hozzá az időmérő szerkezetek fejlődéséhez. Így a látogatók megismerkedhetnek Jacopo di Dondi, Galileo Galilei, John Harrison és még sok más neves mester munkásságával. Hazai kuriózumként megemlékezünk Hell Miksa belső napórájáról is, amely az egri Líceum épületében, a Csillagvizsgáló toronyban csodálható meg eredetiben. A tablókiállítást a múzeum a jövőben vándoroltatni szeretné. Magyarország és a határon túli területek általános és középiskoláiban szeretnék kiállítani

A kiállítás 2015. április 15-ig, a Közlekedési Múzeum zárásáig látható.