Az „Utolsó órák” című tárlat a magyar ipari szintű óragyártás fénykorát villantja fel. A kiállításon látható az a légvédelmi lövedék 1935-ből, amelynek itthoni gyártása a magyar óragyártás alapjának tekinthető.

Magyarországon pár évtizeddel ezelőtt még nagyipari óragyártás folyt, tömegével exportáltuk az órákat. A kiállításban megismerhetjük a magyar óragyártás történetének fejezeteit a kisipartól a nagyiparig: Hoser Viktortól a szentgotthárdi Nemzeti Óragyáron keresztül a pesterzsébeti Óragyárig, de a nagyipari termelést képviselő Magyar Optikai Művek és a Danuvia gyárak órái sem maradhattak ki a kiállításból. A tárlat újdonsága, hogy beemeli a köztudatba a feledésbe merülő szentgotthárdi Nemzeti Óragyárat, valamint hogy láthatóvá válik a raktárfiókban tárolt légvédelmi lövedék, mely Junghans S30 típusú óraművel rendelkezik. A légvédelmi lövedék óraműve a magyar finommechanikai ipar szempontjából jelentős darabnak mondható, mivel a hazai óragyártás e légvédelmi lövedék óraművének önálló gyártásával indult.

A kiállítás be kívánja mutatni a különböző típusú magyar órák teljes vertikumát (ébresztőóra, iskolai- és beléptető-óra, falióra, toronyóra stb.).

Az „Utolsó órák” című órakiállítás a Közlekedési Múzeum épületének rekonstrukciója előtti utolsó kiállítása. Ezzel a tárlattal tisztelegnek minden egykori és jelenlegi, a Közlekedési Múzeumban dolgozó munkatárs előtt, ezért az egyik vitrinben a kollégák egy-egy órája látható. Ezek olyan órák, amelyhez tulajdonosaik valamilyen ok miatt személyesen kötődnek, fontos emlékük fűződik hozzá – akár még egy bizonyos időpontot is jeleznek vele. Ebben a vitrinben látható órák eltérő fajtájúak és méretűek, más márkájúak és más-más korúak: különfélék – ahogy mi mindannyian is eltérő tulajdonságokkal rendelkezünk - így láthatóak óráink kiállítva, a jelenlegi épület utolsó kiállításának beszédes részeként.

A kiállítás létrehozásában a múzeum segítségére volt Máthé István magángyűjtő, aki a múzeum rendelkezésére bocsájtotta jelentős, MOM és Danuvia-gyártású óragyűjteményének egy-egy darabját.

A tárlathoz egy tablókiállítás is csatlakozik, amely az időmérő szerkezetek történetét mutatja be a kezdetleges, külső energiától függő napóráktól, a torony- és ingaórákon keresztül egészen a kvarckristállyal működő modern órákig. A tablókiállításon jól nyomon követhető az az út, amelyet az emberiség több ezer év alatt járt be, míg eljutott a napóráktól a mai modern időmérő szerkezetekig.   A tablókon a bemutatott óratípusokon kívül megemlékeznek a jelentősebb órásmesterekről is, akik elmés újításaikkal járultak hozzá az időmérő szerkezetek fejlődéséhez. Így a látogatók megismerkedhetnek Jacopo di Dondi, Galileo Galilei, John Harrison és még sok más neves mester munkásságával. Hazai kuriózumként megemlékezünk Hell Miksa belső napórájáról is, amely az egri Líceum épületében, a Csillagvizsgáló toronyban csodálható meg eredetiben. A tablókiállítást a múzeum a jövőben vándoroltatni szeretné. Magyarország és a határon túli területek általános és középiskoláiban szeretnék kiállítani

A kiállítás 2015. április 15-ig, a Közlekedési Múzeum zárásáig látható.

EZ A KIÁLLÍTÁSUNK MÁR BEZÁRT!

3 és fél Mini, működő Mini-motor és sok más érdekesség egy kétszintes kiállításban, amely a Mini Club Hungary megalakulásának 20. évfordulójára emlékezik a Közlekedési Múzeumban.

A 20 éves a Mini Club Hungary című kiállítás a legméltóbb helyszínen, a Közlekedési Múzeumban látható. Nem véletlen a helyszínválasztás: az egyesület 20 esztendővel ezelőtt, 1995 őszén a múzeumban tartotta alakuló gyűlését.A kupolaterem központi terét teljesen kitölti az a galériás állványrendszer, amelynek az alján állnak az autók, az emeleten pedig a képes és szöveges tárlat látható.

A klub jelenlegi elnökének muzeális minősített autóján kívül kiállítottak egy ritka Mini Pick Up kisáruszállítót és egy versenyautó replikát is. Utóbbi az 1965-ös München-Bécs-BudapestRallye győztes autójának mása. Nem mindennapi látvány ez a szöges gumikkal és speciális lámpasorral felszerelt ún. "Works" Mini Cooper.

A kakukktojás pedig a félbevágott Mini. A szervezők igyekeztek olyan interaktív elemet is becsempészni a kiállítás soraiba, ahol a látogatók egy kicsit belekóstolhatnak abba az életérzésbe, amit a Mini Club Hungary tagjai egy-egy találkozón átélhetnek. A fél Mini egyfajta moziszékként szolgál a Minis utazás televíziós átéléséhez.

A Miniket minden irányból 20 év alatt gyűjtött relikviák veszik körül. A találkozókon szervezett tájékozódási versenyek "rallye-táblái" és a találkozómatricákkal betelt oldalüvegek mellett díjak, kisautók és emléktárgyak igyekeznek bemutatni a szenvedélyes Minizés szépségeit.

A kiállításra a klub tagjai egy több helyen megnyitott, a belső működést láthatóvá tevő bemutató Mini-motort készítettek és állítottak ki. Az indítógombot megnyomva mindenki megcsodálhatja a belső égésű motor lassított működését, a sebességváltó és a differenciálmű fogaskerekeit, a gyújtás kiosztását, a himbák és a szelepek mozgását.

A kiállítás március 22-ig volt látogatható.

Ez a kiállításunk már bezárt!

2014. december 10 - 2015. március 1

A kripton izzó feltalálója, a golyóstoll megalkotója, az első magyar számítógép építője, és még számos tudós, feltaláló – közös bennük, hogy sokat tettek Magyarország iparáért, tudományos felemelkedéséért, ám származásuk, vagy vallásuk miatt végül munkaszolgálatra küldték őket a keleti front poklába, a gettóban, a Duna partján, vagy éppen koncentrációs táborokban pusztultak el.

Olyan emberek, akik a magyar tudományos és gazdasági életben sikereket értek el, alkotásaik, találmányaik a mai napig meghatározzák a magyar ipart és tudományt.

A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum tárlata azok előtt a zsidó honfitársaink előtt tiszteleg, akiket származásuk miatt megkülönböztetés és meghurcoltatás ért, s akik mégis kiváló alkotásokkal járultak hozzá Magyarország műszaki kultúrájához.

A kiállításban e feltalálók, alkotók tárgyait, kísérleti eszközeit, hozzájuk kapcsolódó dokumentumokat láthatnak a látogatók, így az első magyar számítógép, a nagy magyar gyógyszergyárak, a Richter és a Chinoin termékei, a Weiss gyár egy motorkerékpárja, a golyóstoll, és sok más olyan tárgy, amelynek alkotója érintett volt a borzalmakban.

Digitálisan olvasható Kozma László azon „pepitafedeles füzet”-e, amelyben a mauthauseni és günskircheni lágerekben – azért hogy szellemi és testi épségét megőrizze – telefonközpont terveket vázolt fel.

A tárlat emlékeztet arra is, hogy a kutatások szerint az iparban dolgozó 140 000 zsidónak a 95%-a kisiparos volt, illetve munkás és tanonc. Az ő munkájuk is hozzájárult Magyarország sikereihez, s a nácizmus őket is kitaszítottá tette.

Jelen kiállítás főhajtás a magyar iparban dolgozó minden polgártársunk előtt, akiknek ártatlanul kellett szenvedniük a népirtás poklában.

A Sorsok és találmányok című kiállítás az alábbi kutatók, feltalálók életét mutatja be:

• Arany Dániel matematikus
• Aschner Lipót, a Tungsram gyár felfuttatója és vezérigazgatója
• Bíró László József, a golyóstoll megalkotója
• Bródy Imre, a kripton töltésű izzólámpa feltalálója
• Goldberger Leó textilgyáros
• Heller László, a mai napig használt Heller-Forgó hűtőtorony egyik névadója
• Hiller József, a magyar alumíniumipar úttörője
• Kozma László, az első magyar számítógép megépítője
• Richter Gedeon, a Richter gyógyszergyár megalapítója
• Selényi Pál, a 20. század talán legjelentősebb magyar kísérleti fizikusa
• Szily Pál orvos-kutató, a kolorimetriás pH-mérés kidolgozója
• Wolf Emil, a Chinoin alapítója
• a Weiss család tagjai

A kiállítás 2015. március 1-ig volt látható.

Innen letölthető a Sorsok és Találmányok tanulmánykötet (PDF)

EZ A KIÁLLÍTÁSUNK MÁR BEZÁRT

50 éve, 1964. november 21-én adták át az Erzsébet hidat. Utolsóként a háborúban értelmetlenül elpusztított hidak közül.

Az új híd azonban már más szerkezetű volt, mint az előd. Az 1903-ban megnyílt Erzsébet híd a világ legnagyobb szabadnyílású lánchídjaként kecses vonalaival a világ legszebb hídjai közé tartozott.

Az új híd könnyedebb szerkezetű kábelhíd, amely vonalaiban idézte meg elődjét.

A kiállítás röviden áttekinti az 1903-ban forgalomba helyezett Erzsébet-lánchíd történetét, pusztulását. Foglalkozik a roncsok kiemelésével, majd a híd újjáépítésének kérdéskörével. Közben bemutatja az ideiglenes Petőfi, „Böske” ponton-hidat.

A tablók és a dokumentumok felidézik azt a vitát, amely a régi híd visszaépítése, vagy új híd építése körül zajlott, az új híd tervezési folyamatát, és magát az építést, egészen a roncsok bontásától a híd 1964-es átadásáig.

A történet azonban tovább megy, hisz a látogatók megismerhetik a hídon azóta végzett jelentősebb javítási, felújítási, karbantartási munkákat is.

A tárlaton látható a híd M 1:200-as méretarányú modellje, az elemi kábel egy mintadarabja (amelyből a 40 centiméter széles főkábelek állnak) és az 1973-ban elbontott régi aszfaltburkolat egy töredékét.

A kiállítást számos eredeti dokumentum és fénykép teszi teljessé.

A kiállítás 2014. december 31-ig látható a Közlekedési Múzeumban.