Világkiállításon díjazott

A világ ipari alkotásait időről időre világkiállításokon mérettetik meg a 19. századtól. A nemes ”viadalon” a magyar ipar remekei már az első vásárokon is sikerrel vettek részt. A Tanulmánytárban most e tárgyakból mutatnak be olyanokat, mint pl. a nagyiparban nélkülözhetetlen és a világ minden táján alkalmazott Heller-Forgó hűtőtorony (ami nem forog… viszont alkotóit Heller Lászlónak és Forgó Lászlónak hívják), az Orion rádiók, az Eötvös-inga vagy Mayr Gyula Riefler-ingás, rugómotoros világórája 1911-ből.

A kiállítás nem hagyományos módon, egymás mellé rendezve mutatja be a tárgyakat, hanem a Műszaki Tanulmánytár sajátos hangulatát megőrizve, látogatható raktári körülmények között, eredeti helyükön, de kiemelve, hiszen a világkiállításokon is sok ezer tárgy között állítottuk ki a díjnyerteseket.

 

Az 1958-as Brüsszeli Világkiállításon nagydíjas

Heller-Forgó féle hűtőtorony

A Heller-Forgó féle hűtőtorony jelentős vízmegtakarítással képes lehűteni a gőzturbinákban a gőzt. A tápvízellátás fontos eleme a fáradt gőz lecsapatása és visszavezetése a vízhálózatba, melynek egyik megoldása a Heller-rendszerű légkondenzációs berendezés. A hűtőtorony belsejében a gőz egy különlegesen elhelyezett csőrendszerben áramlik, miközben a toronyban kialakuló, emelkedő légáramlás a csöveket hűti, előidézve a gőz lecsapódását. A Heller-rendszerű hűtés előnye, hogy víztakarékos üzeme következtében vízben szegény területeken is jó eredménnyel lehetett használni.

A makett nem működőképes.

Eredeti tervező: Heller László (1907-1980) és Forgó László.

A makett tervezője: Haris testvérek

Készítésének helye és éve: 1960

 

Kísérleti példány makettje



Az 1958-as Brüsszeli Világkiállításon nagydíjas

Eötvös-Rybár-féle torziós inga

Rybár István (1886-1971) jelentős újításokat vezetett be az Eötvös-ingák kialakításában. Az eredetileg platinából és irídiumból kialakított torziós szálat egy kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkező wolfram ötvözetűre cserélte, automatizálta a berendezés előírt forgatását, bevezette a hosszadalmas vizuális észlelések helyett a fotografikus regisztrálást, és megfelelő átalakításokkal csökkentette az inga méretét. E kedvező tulajdonságai miatt az Eötvös-Rybár torziós ingákból sokat rendeltek: csak a kínai piacon 200 db kelt el. Ezt a típust használták a távol-keleti (Góbi-sivatagi) expedíciók során is.

Tervezte Eötvös Loránd, Rybár István és Banai Gyula.

Készítette a Finommechanikai és Optikai Készülékeket Gyártó Szövetkezet (Budapest, 1957)

 


Az 1958-as Brüsszeli Világkiállításra készült bemutató

 

Gázszigetelésű üveg gyújtógyertya bemutató készülék

A Szilágyi-féle üveg gyújtógyertyának az 1958. évi brüsszeli Világkiállításon történt bemutatására készült. A gyertya a motorban uralkodó sűrítési végnyomáson vizsgálható. A készülékben elhelyezett hengerfejbe beszerelt gyertyák üvegszigetelésén keresztül látható, hogy a különböző arányú gázadagolások milyen változást idéznek elő a robbanási láng színében. Kizárólag demonstrációs célra készült.

 

Tervezője: Szilágyi István

Kivitelezője: Gyújtógyertyagyár

Készítésének helye és éve: Budapest, 1958

 


Az 1900-as Párizsi Világkiállításon díjazott

 

Világóra

Mayr Gyula órásmester 1911-ben, a Torinói Világkiállításon díjat nyert világórája. A Riefler-ingás, rugómotoros, zónaidős világóra az 5 világrész 64 fővárosában mérhető időpontokat egyszerre mutatta. Iparművészeti szépségű alkotás.

 


Az 1958-as Brüsszeli Világkiállításon nagydíjas

E-400-as eszterga

 

A csepeli E-400 jelű eszterga makettje. A szerszámgyártás nagyolási és nagypontosságú simítási munkáinál jól használható berendezés.

 

Ludmann László 1952-ben a Budapesti Szerszámgépgyár főkonstruktőreként javasolta egy új, pontosabb, könnyebb, és egyszerűbben kezelhető esztergagép megtervezését. Az E-320, E-400 esztergákat az ő vezetésével tervezték meg.Ludmann Lászlót a fejlesztéséért Kossuth-díjjal tüntették ki.




 
A makett
2013-ban is használatban lévő esztergagép


Az 1958-as Brüsszeli Világkiállításon nagydíjas

EROSIMAT-C

 

Az EROSIMAT-C volt a világon az első az iparban is használható szikraforgácsoló gép, amely a villamosszikrás, elektroeróziós fémmegmunkálást valósította meg.

 

Az elekromos kisülés forgácsoló hatása a 18. század óta ismert. Az 1930-as 40 es években már léteztek primitív berendezések, ezeket váltotta a magyar fejlesztés.

 

Az eredeti berendezés forgásteljesítése maximum 250 köbmilliméter per perc volt, a legkisebb fúrható lyuk 0.2 mm.

 


Az 1958-as Brüsszeli Világkiállításon nagydíjas

Tahiméter-teodolit

 

TE-D/1 típusú tahiméter-teodolit. A Magyar Optikai Műveknél kifejlesztett geodéziai műszer, amellyel a távolságmérés egy a tachiméterbe (a távolságmérőbe) vetített függvényt egy üvegre karcolt körből állította elő.

 


Az 1900-as Párizsi Világkiállításon díjazott

 

Bodola féle szintező műszer

(megmaradt roncsa)

Tervezője: Bodola Lajos (1859-1936), Gyártója: Süss Nándor, Budapest, 1900

 

A műszerben újdonság a libella leolvasó tükör-rendszere és a vízszintes irányú szintezőcsavar. A műszer prototípusát a müncheni Ertel cég készítette 1895-ben.



 Az 1958-as Brüsszeli Világkiállításon nagydíjas

Orion AR-306 rádió

A típus a gyár második fénykorának reprezentánsa, a lehetséges technikai maximumokkal: 4 hullámsáv, 7(!) csöves technika, hangolásjelző varázsszem, nyomógombos kezelés. A kiemelkedő külső-belső tulajdonságokat az 1958-as aranyérme fémjelzi, mellyel a kor kevés szocialista terméke dicsekedhet.



 


 Az 1958-as Brüsszeli Világkiállításon nagydíjas  Orion AR-604 rádió

A gyár nagy hagyományú asztali készülékcsaládjának korszakos tagja, neves elődökkel - és innen visszanézve - neves utódokkal. Természetesen a kor "prémium" technikai szolgáltatásai: 4 hullámsáv, osztott rövidhullám-tartománnyal, nyomógombos kezelés, hangolásjelző varázsszem, a hangzás térbeliségét segítő, két oldalra és előre sugárzó hangszórók, előre programozott hangzás-képek jellemzik az igényes
kialakítású készüléket.

 

 
 


  Az oldal tetejéreAz oldal tetejére

Galéria

kozlekedesi_muzeum.gif