Mi a közös a Csepel-Pannónia motorokban, a váci hajógyár vízibuszaiban, a szabadszállási hídban, az UZ-villamosokban és a Rába-Balaton motorvonatokban? Mindegyik jelentős részben alumíniumból vagy alumíniumötvözetből készült.


A „magyar ezüstnek” is nevezett alumíniumot a 20. század elejétől egyre több területen kezdték alkalmazni előnyös tulajdonságai miatt. A járműgyártásban is fontos szerephez jutott, mivel kis fajsúlyának köszönhetően az alkalmazása jelentős tömegcsökkenést, és ebből fakadóan teljesítménynövekedést ígért. Az alumínium nélkül a közlekedés elmúlt száz évének robbanásszerű technológiai fejlődése elképzelhetetlen lett volna.


A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum új időszaki kiállítása szokatlan módon nem egy korszakot vagy egy járműtípust állít a középpontba, hanem egy széles körben felhasznált alapanyagot, az alumíniumot. A téma a közlekedés és a műszaki örökség kutatásának metszéspontjában helyezkedik el: a magyar innováció jelentős produktumait kiemelve mutatjuk be, milyen területeken tudták az alumíniumot sikerrel alkalmazni a repüléstől a buszgyártásig.
Az ezüstös fém alkalmazását a közlekedési eszközök gyártásában olyan neves újítók honosították meg, mint Csonka János, aki az 1900-as évek közepétől készített autómobiljaiban már alumínium alkatrészeket használt, vagy a repülőgéptervező Rubik Ernő (1910-1997), aki az 1950-es évek végén kezdett könnyűfémből tervezni vitorlázógépeket.


Az alumínium előnyös tulajdonságait a járműgyártásban is kiaknázták. A Csepel Művek és a zuglói Danuvia Gépgyár a második világháború után a motorkerékpárok tömeggyártása során főként a hengerfejeknél, sebességváltóknál és dugattyúknál, valamint a kiegészítőknél alkalmazott alumíniumot. A könnyű és mozgékony alumíniumhajók ugyancsak magyar sikerterméknek számítottak: a váci Dunai Hajógyár vízibuszai nemcsak a Dunán és a Balatonon szállítottak utasokat, hanem exportra is kerültek. A hajók tartósságát mutatja, hogy egy részük még ma is közlekedik.


Az idősebb budapestiek még emlékezhetnek az ikonikus „aluvillamosra”, a 3710-es és 3711-es pályaszámú UZ-kocsikra, amelyek 1958-59-ben álltak forgalomba, és leselejtezésükig összesen másfélmillió kilométert futottak a főváros utcáin. Hasonlóan kísérleti jelleggel alumínium motorvonatok és autóbuszok is készültek ebben az időszakban. Az alumínium azonban egyáltalán nem a múlt alapanyaga: jelen van a FLIRT motorvonatok kocsiszekrényeitől a gépkocsik alkatrészein át a katamaránokig számtalan mai járműben is.


Az Alumíniumban utazunk – a „magyar ezüst” a közlekedésben című kiállítás 2018. november 16-tól 2019. február 16-ig tekinthető meg a Margit híd budai hídfője közelében, a Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjteményben (Bem József utca 20.).

A kiállítás tablói megtekinthetők a Letölthető kiadványok fül alatt.