Ugrás a tartalomra

Megtekinthető a Közlekedési Múzeum Apponyi-hintója a Fiumei úti Sírkertben

A Közlekedési Múzeum páratlan gyűjteményi darabja volt a főszereplője a Fiumei úti Sírkert Múzeumok Éjszakája programjának. Június 24-én, szombaton délutántól tekinthető meg a frissen felújított Apponyi dísz-halottas hintó új és méltó kiállítóhelyén – a Nemzeti Örökség Intézete partnerségének köszönhetően – a Sírkert pavilonjában.

„Nagy öröm látni a restaurátorok keze alól nemrég kikerült, különösen értékes hintót, ami a Fiumei úti Sírkertben, speciálisan a műtárgy bemutatására kialakított üvegépítményben kaphatott helyet. A gyászhintót először gróf Apponyi Albert temetésén használták és eredetileg hosszú évekig készült a híres Misura kocsigyárban.” – mondta a műtárgy helyszínre szállítását követően Dr. Zsigmond Gábor, a Közlekedési Múzeum főigazgató-helyettese.
 
Az Apponyi-hintó néven ismert egyedi tervezésű, bonyolult szerkezetű dísz-halottas hintó igazi kuriózum. A Jordán Károly kocsiszerkesztő mérnök tervei alapján készült kocsi a gyár egyetlen megmaradt járműve, méretét tekintve a legnagyobb a Magyarországon ismert hintók közül. A kocsiszekrényt díszítő négy női szobrot egy Ludvig nevű szobrász faragta, a különleges, csiszolt üvegű saroklámpák készítője pedig a budapesti Regenbach Gyula, bádogos, lámpa- és fémárukat készítő mester, a Székesfővárosi Temetkezési Vállaltat állandó szállítója, kinek munkáját több ipari kiállításon érmekkel díjazták. A kocsiszekrényen végig stilizált akantuszlevél faragások futnak, tetejét pedig lángot formáló csúcsdísz ékesíti. Kifinomult ornamentikájával, faragott kerekeivel és csiszolt, mintázott tükörüvegből készült hajlított üvegtábla-ablakaival a hintót nemzetközi viszonylatban is a legnagyobbak között tartják számon. Az eredetileg négy pár ló vontatta díszhintó kifejezetten temetkezési célra készült a Misura kocsigyárban 1928 és 1932 között a Székesfővárosi Temetkezési Intézet megrendelésére és később a Fővárosi Temetkezési Vállalattól került a Közlekedési Múzeum gyűjteményébe. 
 
A díszhintó most a somoskői restaurátor műhelyből érkezett új állandó kiállítóhelyére, a Fiumei úti Sírkertbe. Mérete és specifikus jellege miatt a múzeum az eddigiek során egyetlen meglévő kiállításába sem tudta beilleszteni e pompás műtárgyat, de az intézmény muzeológusai féltve óvták, őrizték és közben alaposan kutatták történetét. A figyelmes tárolásnak köszönhetően, valamint a jó tervezés és az elsőrangú kivitelezésnek hála a kocsiszekrény jó állapotban maradt, statikailag nem rongálódott. Sem korhadás, sem rothadás jelei nem mutatkoztak rajta, mindössze kisebb repedések, kopások, illetve festékhiányok jelentkeztek a szerkezeten, valamint a kenőanyagok és a gumirészek elöregedése volt megfigyelhető. A legkényesebb részeket, a lámpákat és a baktakarót valamivel jobban megviselte az idő, mivel a finom, cizellált színesfém-anyagok, valamint a textil sajnos a legkevésbé tartós anyagok. 

A hintót a restaurálás során fertőtlenítették és megtisztították a pergő festéktől, majd anyagvizsgálatot végeztek a faszerkezet darabjainak meghatározására. Az előtisztított szerkezetet szemcseszórásos eljárással kezelték, majd fakonzerváló olaj felvitele után megkezdték a hiányzó felületek pótlását és a repedések megszüntetését. A folyamatok során a restaurátorok igyekeztek hűek maradni az eredeti technikákhoz, ezért használtak például enyves krétát a gletteléshez. A lakkozás, alapozás és csiszolás után a kocsi két réteg fekete alapozó festéket kapott, majd a folyamat két réteg selyemfényű lakkal lett teljes. Mivel a halottas kocsikon gyakran jelent meg ezüst színű díszítés, a hintót elegáns, egységesen matt fekete színe még kivételesebbé teszi. A textilek restaurálása hasonló körültekintéssel zajlott: alapos mikroszkópos vizsgálat után fertőtlenítés és tisztítás következett, majd a hiányokat az eredetivel közel megegyező anyaggal pótolták és támasztották alá. Ezután következett a szegélyek megerősítése, és végül a díszek tisztítása, varrókonzerválása és újrakötése. 
 
A gyászhintót először gróf Apponyi Albert temetésén használták, később már csak néhány alkalommal vették igénybe. A kocsi névadója, a dualizmus korának neves konzervatív politikusa 1906 és 1910 között vallás- és közoktatásügyi miniszteri státuszt töltött be, majd 1917 és 1918 között ismét közoktatásügyi miniszterré választották. A nyelveket is kiválóan beszélő diplomata Apponyit többször jelölték Nobel-díjra, kortársai tisztelték. Haláláról az egész világon megemlékeztek.
 
A restaurálást követően interaktív felületekkel kiegészített és a Múzeumok Éjszakája alkalmával megnyílt kiállítás a Nemzeti Örökség Intézete partnerségével valósult meg.