In memoriam

Soltész József

1956. Miskolc – 2014. Budapest

Soltész József tíz évesen az első látogatók között volt, amikor a II. világháború okozta károkat elhárítva 1966-ban megnyílt az újjáépített Közlekedési Múzeum. Ez rányomta bélyegét szakmai életére, hobbyjára és a magánéletére is.

1956. február 19-én született Miskolcon. Felmenői között erdélyi vasutasok voltak, akiktől génjeiben örökölte a vasút iránti szeretetét.

A Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karának vasútépítő szakán 1980-ban végzett okleveles mérnökként. Pályája elején út- és vasútépítéssel foglalkozott, de mindig is izgatta a magyar (és egyetemes) vasúttörténet. Ezen belül is a XIX. századi vasúttörténet, a gőzmozdonyok hőskora volt fő érdeklődési területe.

Miután 1996-ban a Közlekedési Múzeumba került vasúti főmuzeológusnak, rögtön átadhatta azt a tudást, amit amatőr kutatásai révén magához vett. Épp akkor jött hozzánk, amikor a magyar vasút 150. évfordulójának megünneplésére készülődtünk egy nagyszabású kiállítás megrendezésével. Bekapcsolódva a munkába - szakmai tudását átadva - kiállítás rendezési tapasztalatokat szerzett.

Ezt kamatoztatva számtalan időszakos kiállítást rendezett. Ezek közül is kiemelkedett a „Szabadságharc vasútja”, „125 éves az Orient Express”, a „150 éves a Tiszavidéki Vasút”, a „150 éves a Déli Vasút” és még sok egyéb vasúti témájú tárlat. Mind a négy kiállítás utazó nagykövete volt a vasúti szakmának és magának a Közlekedési Múzeumnak is.

Kiemelkedő szerepet játszott a MÁV 424.001-es pályaszámú gőzmozdony visszaszerzésében. A horvát vasutaktól a 20. század végén „visszakapott” és a múzeumépület előtt elhelyezett gőzmozdony külső arculatváltást jelentett a látogatók számára.

2000-ben megnyílt a Magyar Vasúttörténeti Park. A Park üzemeltetése során – a múzeum által kölcsönzött járművek ügyintézőjeként – szakmai munkájával nélkülözhetetlenné tette magát.

Állandó szerzője volt a Közlekedési Múzeum, majd a jogutód Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum évkönyveinek. Hazai és nemzetkőzi konferenciákon mindig szak- és tényszerű előadásokat tartott, angol nyelven is. A látogatók tátott szájjal nézték és hallgatták, amikor masinisztának beöltözve vezette, persze virtuálisan a hosszcsarnokban álló gőzmozdonyunkat. Rendszeresen írt vasúti szaklapokba. Tárlatvezetései színesek, mindenkihez szólóak voltak.

Az elektronikus média - mint a televíziók és rádiók - mindig partnerre leltek benne, amikor vasúti témájú produkciót készítettek. A nemzetközi hírnévre szert tett „Fejezetek a Magyar Vasútépítés történetéből” című közmédiás filmsorozatban szakértőként működött közre.

Kedvenc mozdonya az aulában látható Derű modell volt. Képes volt órákig beszélni róla munkatársainak, látogatóknak és mindenkinek, aki csak meghallgatta.

Halálos ágyán is a gőzmozdonyokat emlegette, soha meg nem szűnő szeretettel.

Rövid, de igen súlyos betegség után 2014. február 12-én, egy héttel 58. születésnapja előtt hunyt el.

Nyugodj békében!