P. Nagy Sándor 1921. december 16-án született Veszprémben. A magyar királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerzett vegyészmérnöki diplomát 1943-ban. Ezt követően két évig a Max Planck Fémfizikai Kutató Intézetben dolgozott kutatóként Stuttgartban, majd iparügyi referens lett a Berlini Magyar Királyi Követségen.
Hazatérve vezetői állást kapott a budapesti Superkémia Rt-nél. 1949-től több mint 20 éven át vezette a
NEVIKI Korróziós Osztályát. Közben két évig ellátta az intézet megbízott igazgatói, illetve műszaki
igazgató-helyettesi feladatkörét is. A hatvanas években két évre Havannába hívták meg, ahol a Kubai
Tudományos Akadémia tudományos tanácsadójaként dolgozott. 1971 és 1984 között a Magyar Vegyészeti Múzeum
igazgatója, majd nyugdíjba vonulása után a Vegyészeti Múzeumot Támogató Alapítvány kuratóriumának elnöke
volt. Nagy érdemeket szerzett a magyar kémia és vegyipar emlékeinek megóvása, neves kémikusaink
életművének ápolása terén.
Tudományos munkássága mellett jelentős társadalmi és sportfeladatokat is ellátott. Megalapította a MAFC
Vitorlás Szakosztályát, négyszeres magyar bajnok, kiváló sportoló volt, Balatonalmádiban Vízisport-telepet
létesített. A MTESZ Veszprém Megyei Szervezete Tudomány-, és Technikatörténeti Bizottságának titkári
feladatait is ellátta 15 éven át, e mellett tagja volt az MTA Tudomány- és Technikatörténeti Komplex
Bizottságának. Szerteágazó tevékenységét számos díjjal, kitüntetéssel ismerték el. Több, mint 50
publikációja jelent meg szakmai folyóiratokban, különböző újságokban.
Sokoldalú szakmai tapasztalata, széleskörű tudása, nyelvismerete, remek kapcsolatteremtő képessége mind
hozzájárultak, hogy elismert és tisztelt vezető, szakember, kolléga és barát lehessen. Egykori kollégái
nevében szomorú szívvel búcsúzunk tőle és emlékét megőrizzük!
