A Közlekedési Múzeum története

alt.KÖZLEKEDÉSI MÚZEUM

1896-ban, a millennium évében nagyszabású kiállítást rendeztek Budapesten, a Városligetben. Az ideiglenes pavilonokban Magyarország mutatkozott be a világnak. Teljes képet igyekeztek adni a múltról és a jelenről összegyűjtve a magyarság hagyományait, a kultúra és a tudomány területén elért eredményeit. E bemutatók sorába tartozott a közlekedésügy, a millenniumi kiállítás X. csoportjaként.

A gondos munkával összegyűjtött tárgyaknak óriási figyelmet szentelt a századvég közönsége. A szervezők ezért elhatározták, hogy nem hagyják elkallódni az értékes gyűjteményt, hanem egy állandó múzeum létrehozásával megtartják és bővítik. A gondolat nem volt teljesen új, hiszen az 1885. évi országos kiállítás után már történt kísérlet egy vasúti múzeum alapítására. 1896-ban is először vasúti múzeumot akartak létrehozni a szervezők.

A XIX. század ipari forradalmának részeként a vasút megjelenése és rohamos fejlődése nemcsak a közlekedést változtatta meg alapvetően, hanem az élet szinte minden területét. Új iparágakat hívott életre, új foglalkozások, szakmák születtek. Jelentős változást hozott az emberek életmódjában, ösztönzőleg hatott a műszaki és természettudományokra.

A közlekedés más területei is fejlődésnek indultak a XIX. század második felében, mindenekelőtt a gőzhajózás. Ebben az időszakban a közlekedéshez szorosan kapcsolódott a posta, távirda és távbeszélő is.

Mindezek a tényezők a közlekedést a XIX. század sikerágazatává tették, mind Európában, mind pedig a tengerentúlon. Ennek egyik mutatója többek között, hogy a sorra megrendezett világkiállításokon a közlekedési eszközök, azon belül is a gőzmozdonyok bemutatója a legnagyobb érdeklődést váltotta ki.

A magyar Közlekedési Múzeum létrehozásának fő szószólója Banovits Kajetán volt. Kitartó munkájának köszönhetően báró Dánel Ernő kereskedelemügyi miniszter engedélyezte a múzeum alapítását, amely 1899. május 1-én nyílt meg a látogatók előtt.

A millenniumi Közlekedésügyi Csarnokot Pfaff Ferenc MÁV felügyelő tervezete, és hasonlóan a többi pavilonhoz ideiglenesnek épült. A múzeum létrehozásával azonban fokozatosan állandó épületté alakították át.. Az 1896-os kiállítás egyik legimpozánsabb csarnoka romantikus-eklektikus stílusban épült. A kupola átmérője 26 m, a magassága 67 m volt. 3100 nm-es kiállítóterében a vasút, a közút, a hajózás és vízépítészet valamint a posta, távbeszélő és távirda legfontosabb tárgyai kaptak helyet. 

A járművek, alkatrészek, különféle berendezési tárgyak valamint számos modell mellet fényképek, térképek, rajzok, menetjegyek adtak képet a magyar  közlekedés fejlődéséről nemzetközi anyaggal kiegészítve.

A gyűjteményt fokozatosan gyarapították. Időközben a repülés hazai és külföldi gépeit, modelljei is helyet kaptak az épületben. A helyhiány azonban hamarosan nyilvánvalóvá vált, és több terv is született a múzeum bővítésére illetve a Műegyetem mellé történő telepítésére. A pénzhiány, a két világháború azonban az elképzeléseket meghiúsította.

1944-ben két bombatalálat érte a múzeumot, jelentős károkat okozva az épületben és a gyűjteményben. Hosszú évekig bizonytalan volt a gyűjtemény sorsa, noha a lelkes munkatársak mindent megtettek a fennmaradásért. Csak az 1950-es évek végén dőlt el, hogy helyreállítják a romos épületet. Szerényebb kivitelben – a kupolát, bár statikailag nem volt indokolt, lebontották – a kor ízlésének megfelelően építették át, és végül 1966. április 2-án nyitotta meg kaput az új Közlekedési Múzeum.

Az új állandó kiállítás előkészítése  azt is jelezte, hogy a múzeum már nem csupán őrzője kíván lenni a tárgyaknak, hanem a közlekedéstörténeti kutatások központja is. Ideiglenes, tematikus kiállításaival, kiadványaival időről-időre a legújabb kutatási eredményeket tárja a szakemberek és a nagyközönség elé.

1971-ben a Közlekedési Múzeum országos múzeumi státuszt kapott.

Jelenleg valamennyi közlekedési ág fejlődésével megismerkedhet a látogató. A múzeum központi épületében – amely 1987-ben egy új kiállítási épülettel bővült – az autózás 100 éves történetét, a magyar vasúttörténet 150 évét, a magyar hajózás 150 éves történetét, valamint a közúti közlekedés és a városi közlekedés történetét  tekinthetik meg az érdeklődők. A Petőfi Csarnokban a repülés története és az űrhajózás legizgalmasabb fejezeteit bemutató kiállítás látható.

Az 1970-es évektől több filiálé nyílt meg, ahol egy-egy közlekedési ág tárgyi emlékei patinás épületben vagy környezetben tanulmányozhatók. Budapesten a Deák téren a Földalatti Vasúti Múzeum kapott helyet, a Lánchídnál pedig az egyetlen megmaradt dunai gőzös, a Kossuth múzeumhajó látható.

Parádon a „Cifra-istállóban” 1971-ben nyílt meg a Kocsimúzeum. A kocsigyűjtemény külön értéke, hogy a hatvanas évek előtt egyáltalán nem foglalkoztak a fogatolt járművek gyűjtésével és megőrzésével a Közlekedési Múzeumban. Nagycenken a Széchenyi kastély istállójában szintén látható kocsikiállítás, továbbá itt található a szabadtéri kisvasúti járműkiállítás. Nagycenk és Fertődoboz között pedig kisvasúti gőzmozdony közlekedik. Pakson a régi állomás épületben és fűtőházban, valamint a felhagyott pályaszakaszon a MÁV Pécsi Igazgatóságával közösen Vasúti Múzeumot rendeztünk be 16800 nm területen.

A budapesti Közlekedési Múzeum az egyik legrégebbi alapítású műszaki jellegű múzeum. Gyűjteménye, kiállításai nemzetközileg is ismertek és elismertek voltak a múltban és azok a jelenben is.

Dr. Molnár Erzsébet

  Az oldal tetejéreAz oldal tetejére

Galéria